Julie V. Scott

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Könyvajánló, kritika... SPOILER

2015. szeptember 08. - Julie V. Scott

covers_359495.jpgA legnagyobb bűn, amit elkövettem, az, hogy hallgattam, jó mélyen elástam magamban a titkot, és hagytam, hogy bemocskoljon.

Talán egy órát tekereghettem a Libri sorai között, céltalanul kerestem a következő áldozatomat. Bármelyik könyvet is vettem a kezembe, mindig ugyan az az érzés fogott el: nem ez az igazi. Aztán ott volt Ő. Az újdonságok között, épp a középső polcról kacsintott rám Julie Anne Peters könyve. Már a borítóról tudtam, őt kerestem.

A TABU könyvek sorozat régóta mozgatta a fantáziámat, az egyik kötetet meg is vásároltam még évekkel ezelőtt, de azóta sem értem a végére. Bevallom, emiatt volt bennem némi félsz, de a fülszöveg elolvasása után elszántan lépdeltem a kassza felé.

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Nem bírtam ki hazáig, az utcán kezdtem el az olvasását. Aztán folytattam hazaérve este, az ágyban, a munkában, az iskolában.

Az írónő egy teljesen valóságos képet vázol fel előttünk 23 nap történéseit megjelenítve. Hihetetlenül nehéz téma a fiatalkori öngyilkosság, az önkép elfogadása, illetve a zaklatások, kínzások tinédzserkorban, ám Julie még sem veszett el benne. Keményen oda tette az asztalra a szín tiszta valóságot: vegyétek, vigyétek, ezt teszitek másokkal!
Daelyn különös története cseppet sem légből kapott. Bármelyikünk lehet az a lány (vagy fiú), akit a testsúlya, a kinézete, vagy pusztán a csöndessége miatt piszkálnak. 
Daelyn a lehető legnehezebben élte meg az iskolai piszkálódásokat, szidalmakat, a társai gonoszságát. Egy nap szörfözik a neten, mikor rátalál az Át-a-fényen nevezetű oldalra, ahol hozzá hasonló, balsorsú öngyilkosjelöltek írják le egymásnak, vagy csak ki a világnak a gondolataikat. Az oldalt kitöltve 23 napot kap arra, hogy eldöntse: élni akar, vagy belép a fény birodalmába.

A lányok rosszabbak, mint a fiúk. A fiúk kegyetlenek. A lányok gonoszak.
138. oldal

Habár teljesen tisztában van vele, hogy a szülei nem akartak neki rosszat, a történet elején mégis hibáztatja őket, kezdve a tehetségkutatón való elbukással, egészen a "fogyitáborig".
Kudarcai, szenvedései egyetlen megoldás felé hajtják: öngyilkos akar lenni. Többször próbálkozik, minden alkalommal, ahogy ő fogalmaz: kudarcot vall. Az utolsó kísérletének következménye, hogy nyakmerevítőt kell hordania, a hangszálai pedig megsérültek a lenyelt vegyszerektől, ezáltal nem igazán megy neki a beszéd, mi több, jobb szeret csak csendben lenni. Így az új iskolában is ő a kretén különc, a dilis csaj, az öngyilkosjelölt, akit mindenki gyűlöl.
Nagyon sokszor megmosolyogtatott Daelyn hozzáállása, a fejben lejátszott beszélgetések, viszont a fogyitáboros történetein sírni tudtam volna. Létezik, hogy ilyen kegyetlen táborokba küldik a gyerekeket? És, hogy az egyikük belehal? Na ne! 

Aztán ott van Santana Lloyd Girard, a cseppet sem tökéletes, de annál cukibb gót, vagy nem gót, színes hajú, festett lábkörmű félisten, aki Istenné válásának még igencsak kezdő szakaszában jár. Kellően édes, de eszeveszetten zakkant, akitől azért minden női olvasó szíve egy egészen icipicit megdobban. Igen ám, ő a nőfaló, aki bármit megtenne azért, hogy megismerje Daelynt, még akkor is, ha az nem hajlandó elfogadni Hervét, az ő imádott, bársonyos szőrű vándorpatkányát.
Őszinte vonzalom és szeretet szövődik közöttük, de a lány mindennél jobban igyekszik lerázni magáról.
Mikor azonban megtudja, hogy Santana beteg, s ezúttal valószínűleg már nem hat a kemó, elgondolkozik. Bár neki lenne halálos betegsége, bárcsak cserélhetnének! Persze az élet nem kívánságműsor. 

Santana a mellkasához szorítja a fejem. Egész testemet rázza a sírás.
-De aztán rendbe jön minden. Én gyógyítalak téged, te gyógyítasz engem. Meglátod, nem lesz semmi baj. Én mondom, a második Santana Lloyd Girard, a közismert nőfaló.
225-226. oldal

És ott van Emily, a dagi csaj, aki mindenki célpontja, s épp Daelynt szemeli ki barátjául. Különleges, igazi kötelék lehetne, ha hagyná. És ezzel ő maga is tisztában van.

Na meg az, amikor igyekszik elhidegülni a szüleitől. Őszinte fájdalommal töltött meg, mikor már nem anyának és apának szólította őket. Maradt Kim és Chip. Kim, aki elkezd neki az édesanyjáról mesélni és Chip, aki mindig a kelleténél jobban aggódik érte (vagy így sem eléggé?). Bármennyire szeretné, csak még jobban ragaszkodni kezd a szüleihez, s pontosan ezért sem értem a végső döntését.

Egy szó mint száz: egy hihetetlenül tragikus és szomorú történetet ír le Julie Anne Peters. Keresve sem találhattam volna jobb könyvet, mint az övé, habár a végét nem szerettem. Értem, hogy Daelyn úgy érzi, hogy az élete egy rakás szar, mindenki undorodik tőle és nincs értelme az egésznek. De Santana története sem ébresztette rá, hogy meg kell becsülnie az életét? Miért hagy magára egy olyan fiút, aki őrülten szereti, bármiben támogatná és vele lenne minden balgasága ellenére? Őszintén sajnálom, hogy 23 nap ugyan elegendő ahhoz, hogy Daelyn beleszeressen Santanába, de ahhoz kevés volt, hogy másképp akarjon dönteni. Vegyes érzelmekkel zártam a könyvet, egyrészt imádtam, másrészt pedig gyűlöltem. Nevettem, megdöbbentem, örültem és végül sírtam.

Nincs olyan, hogy nincs más lehetőség. Mindig van. Kell legyen. Daelyn a Döntés Időpontjában mégis úgy döntött:

Itt az idő. Eltökélten, céltudatosan elindulok a fény felé.

229.oldal

Köszönöm az írónőnek ezt a művet, remélem, hogy rengeteg kicsi Daelynhez el jut eme könyv, s megtalálják a maguk Santanáját és Emilyjét, akik ezúttal sikerrel járnak majd.

A bejegyzés trackback címe:

https://juliev.blog.hu/api/trackback/id/tr627768488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szirami 2016.01.12. 21:39:51

Szia:)
Most kezdtem el olvasni, és szeretném megkérdezni hogy Daelyn hogy lett néma ? Atorkánál is felvágta az erét vagy hogyan ?

Julie V. Scott · http://juliev.blog.hu 2016.01.12. 21:41:46

@szirami: Szia! :)
Ha jól emlékszem, akkor valamilyen méreg hatására gyengültek el a hangszálai. Sajnos már elég sok könyvet olvastam azóta, s nem emlékszem minden részletre, de ha jól rémlik, egy kisebb részben az írónő kitért erre is. :)

Lili Szántó 2016.06.17. 18:07:45

@szirami: igen, az irono beszel errol! Olvasd eloszor vegig!

Kate Sinister 2016.07.13. 15:53:27

Én a végén nem tudtam eldönteni, hogy mégis megteszi-e. Mert törli a felhasználói fiókját az oldalon, és elteszi Santana laptopját, az meg nem volt tervben hogy Mielőtt öngyilkos lesz meglátogatja és visszaadja... Gondolom az úgy lehetett hogy ha meghal Úgyis visszaadják majd neki. Ezért nem tudom hogy ezt igy most hogyan ._.
süti beállítások módosítása