Csodálatos a jövő. Az Avalon nevű űrhajó 5259 utassal a fedélzetén 120 éven át siklik elegánsan távoli célja felé, ahol az érkezők majd új életet kezdhetnek. Addig pedig a vele utazók biztonságosan lefagyasztva alusszák kiro-álmukat, és új otthonukban frissen, fiatalon ébredhetnek fel.Elvileg.
A programba hiba csúszik, kiolvaszt két hibernációs ágyat, és két embert felébreszt. Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) maga sem tudja, miért és hogyan, egy hatalmas, néma űrhajó fedélzetén találja magát – és még 90 év van hátra, míg elérik úti céljukat.
Olyanok, mint két hajótörött, a lakatlan szigeten. De segítségben nem is reménykedhetnek. Saját erejükből próbálják megoldani a helyzetet, ám eg
yre újabb nehézségekbe és rejtélyekbe ütköznek.
Ha életben akarnak maradni, meg kell érteniük, mi történt velük, és kinek volt ez jó...(Forgalmazza: InterCom)
Nem vártam tőle semmit, így nem tudott csalódást sem okozni.
Bármennyire is olvasgattam a kritikákat, én nem tudom szidni a Passengers/Utazók című filmet. Na jó, talán egy picit...
Alapvetően nekem tetszett a koncepció, belenézhettünk egy különös világba. Az megmaradt, hogy az űrhajó neve Avalon, de hova is tartottak? Tudom, új világ, meg minden mesés, meg hasonló sallangok, de hogyan is hívták a bolygót?
Valójában miután meglátjuk Chris Prattet félpucéran, már nem is nagyon foglalkozunk vele... Aztán felbukkan Jennifer Lawrence az izgalmas Aurora szerepében és már az sem érdekel senkit, hogy hol vagyunk. Szerintem jól hozták a figurát, ettől függetlenül azért Arthur és Gus nélkül kicsit unalmas lett volna. Apropó Gus! Komolyan ennyi szerepet érdemelt ez a jóember? Hát nélküle mind az 5259 fő oda veszett volna! Jó-jó, nyeljük le, ez most egy modern Titanic mese. Csak most DiCapriot felengedték volna arra a bizonyos deszkára.
Jim felébreszti Aurorát, mert unatkozik. Mert magányos. Mert egy robot társasága kevés... De miért épp Aurora? Mi olyan érdekes egy írónőben? Az tény, hogy nagyon szép, s ha ilyen helyzetbe kerülnék, hát én is felébreszteném J. Law-ot, hogy a barátnőm legyen. Viszont nem éreztem túl életszagúnak, hogy az első nőt, akit meglát konkrétan kinyírja. Merthogy bármennyire is csomagoljuk be, s kötjük át arany masnival, Jim elveszi Aurorától az új élet lehetőségét. Dönt valamiről, Istent játszik. S bármennyire is csípem a szenvedő pofiját a srácnak, főhősnőnk helyében én megröptettem volna a világűrben. De Jim legalább volt olyan tündérmókus és megborotválkozott a nagy találkozás előtt... Na és a randi meghívás... Azért valljuk be, stílusos a srác! Tök egyértelmű, hogy ha egy süllyedő hajón vagyunk, átépítjük az egyik kis robotot, hogy elhívja helyettünk a csajt vacsorázni! Uraim, tessék ebből tanulni, a jövőben már ez lesz az elvárás!
Nem panaszkodom, mert imádom a romantikus regéket, de azért picit több izgalmat elbírtam volna viselni, s kevesebb ágyjelenetet. Azért a "tíz perc alatt megmentjük az űrhajót, aztán smárolhatunk tovább" rész nekem egy pöppet merészre sikeredett, dehát annyi baj legyen, a végére Chris megint félpucér, Jennifernek meg nagyon szép az átlátszó, fehér fürdőruhája. Szóval milyen űrhajót is kellett megmenteni?
Mindannak ellenére viszont, hogy mindössze négy karaktert forgatott a történet - javarészt valójában csak hármat -, nem éreztem unalmasnak, végig lekötött. Nem volt az az "úristen, most mi lesz" érzés, de nem panaszkodom. Részemről újra nézős a dolog, feltéve ha épp egy kis űr-románcra vágyom.
